Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Madarak-évszakok (részletek a Madártávlat magazinból)

2011.11.01

 2006. 1.-2. szám: Tavasz

Madárhatározó

 

A hattyúk  (Cygnus spp.) nagy termetű, fehér vízimadarak. Erős testfelépítésűek; hosszú nyakuk a vízből történő táplálékgyűjtést 
segíti. Járásuk esetlen, a vízről nehézkesen szállnak fel. Az ivari kétalakúság a hattyúfajoknál nem kifejezett, a hímek és a tojók 
egyformán fehér tollazatot viselnek. A különböző hattyúfajok meghatározását a csőr eltérő színezete segíti.
 

A madárinfluenza H5N1

 

A madárinfluenza, és ezt nem elég 
elégszer hangsúlyozni, egyelőre egy állatbetegség, amellyel az állat-egészségügyi 
hatóságoknak kell megbirkózniuk (termé-
szetesen más szakemberekkel és a lakossággal is együttműködve). A megbetegedést először az 1800-as évek végén írták 
le Olaszországban baromfipestisként, 
vírusos jellegét 1901-ben igazolták, de 
csak az 1950-es években derítették ki, 
hogy ezt a kórképet influenzavírus okozza (ezért nevezték korábban a madárin-
fluenzát klasszikus baromfipestisnek is). 
Madárinfluenzának ma a nagy patogenitású, A típusú és H5 vagy H7 altípusú 
influenzavírusok által okozott megbetegedést nevezzük, amely hazánkban is 
a bejelentési kötelezettség alá tartozó 
állatbetegségek közé tartozik.
Az influenzavírusok az Ortho myxoviridae családba tartozó, örökítőanyagként több (az A típusú influenzavírusok 
esetében nyolc) különálló szegmensből 
álló RNS-t (mégpedig ún. negatív szimpla 
szálú RNS-t) tartalmazó vírusok. A nukleinsav (RNS) a közvetlenül ráépülő belső 
fehérjékkel (nukleoprotein – NP) együtt 
helikális szimmetriájú, 9-15 nm átmérőjű 
nukleokapszidot alkot, amit a hét külső 
struktúrfehérje alkotta burok vesz körül 
(a vírus teljes átmérője 60-120 nm). Az 
RNS-t közvetlenül körülvevő belső fehérjék (NP) antigenitása alapján az influenzavírusok három típusba (A, B és C) sorolhatók. Az A típusú influenzavírusok a 
legelterjedtebbek, ezeknek a különböző 
altípusai az embert és számos állatfajt, 
köztük a madarakat is megbetegíthetik 
(a B és C típusú influenzavírusok csak 
emberben okoznak kisebb helyi járványokat, állatokban nem fordulnak elő). Az A 
típusú influenzavírusok felületén a fehérjeburokból kiálló pálcika- vagy bunkószerű 
fehérjeképletek találhatók.
 
 
 

Érdekességek a Madárgyűrűzési Adatbank archívumából 

 

 

2008-ban ünnepeljük a hazai madárgyűrűzés centenáriumát. A módszer 
itthoni alkalmazásának évszázada alatt 
a több száz hivatásos és önkéntes munkatárs fáradhatatlan munkájának eredményeként, valamint több ezer adatközlőnek köszönhetően, napjainkra 
közel 5 000 000 jelölési és megkerülési 
adat halmozódott fel a Madárgyűrűzési 
Központban. Ez, a világon szinte uniká-
lis, mára digitalizált állapotban elérhető 
adatbázis képezi az alapját a centená-
rium tiszteletére megjelenő könyvnek, a 
Magyar madárvonulási atlasznak.
Ennek az óriási munkának a kereté-
ben elkezdtük tételesen ellenőrizni és 
rendezni a számítógépes adatbázist. 
Ez részben az esetleges adatrögzítési 
hibák logikai kereséséből és javításából, 
részben az összes meglévő megkerülési 
levél tételes ellenőrzéséből áll. A munka 
kitér az adatok pontosítására, például a 
földrajzi koordináták mai módszerekkel 
történő egyeztetésére és átkódolására, 
vagy a kérdéses adatok ismételt pontosítására az adott madárgyűrűzési központtal. Sajnos nem állhat rendelkezé-
sünkre minden adat és dokumentum. 
Az első évtizedek munkája Budapest 
ostroma idején megsemmisült. A későbbi három évtized eredeti dokumentumai 
a Madártani Intézet többszöri költöztetése miatt szintén elérhetetlenek mára. 
Ezekből az időkből csak azok az eredmények maradtak meg, amiket az Aquila
folyóiratban rendszeresen publikáltak a 
Madárgyűrűzési Központ alkalmazottai.
Az adatbázis ellenőrzése közben 
nemrégiben került elő a 9. számú levél, 
amit Törökországból kapott a Központ 
1974-ben. A török nyelven íródott levél fordítását olvasva, igencsak mosolyra 
fakadhatott az akkori központvezető, 
Schmidt Egon. A levél írója, miután lelőtte a dankasirályt, és megtalálta a lábán 
lévő magyar jelölőgyűrűt, a saját életé-
re és a jövőjét megalapozó szerencsére 
vetítette a történetet, és ezért küldte 
el levelét. Ám a sorok között egy újabb 
megkerülési adattal gazdagította a hazai 
madárgyűrűzési adatbankot.
 
 
 
 1974. január 26.
Kedves Ismeretlen Barátom.
Ön egy sirály lábára gyűrűt fűzve és címét ráírva elbocsátotta ezt a 
kedves madarat, amit két nappal ezelőtt, amikor kimentem a földemre 
vadászni, vadászfegyverrel meglőttem és elfogtam.
Amikor sajnálkozva ránéztem a madárra, láttam, hogy a lábán gyűrű 
van és láttam az Ön címét. Egyrészt sajnáltam a madarat, másrészt örültem, amikor megláttam a címet és rögtön elfogott az a szívbéli óhajtás, 
hogy Önnek levelet írjak, megismerkedjek és barátságot kössek Önnel. 
Rögtön elhatároztam, hogy megírom ezt a levelet. Remélem, Ön is örülni 
fog ennek a hírnek.
Kíváncsi lennék, kicsoda Ön, szeretném megtudni, honnan eresztette 
el a madarat és mi célból, Válaszát postafordultával várom.
Bármi is a szándéka, szeretném tudni. Ha össze akar házasodni, családot akar alapítani azzal, aki elfogta a madarat, rajta, ismerkedjünk 
össze, küldjünk egymásnak fényképet, és ha lehet házasodjunk össze. 
Türelmetlenül várom fényképét és válaszát.
Én nőtlen vagyok, jelenleg a Milas-i bíróságon hivatalsegédként, kistisztviselő vagyok. Ön is közölje családi állapotát.
Ha ez a sorsunk van megírva, akkor ismerkedjünk meg és házasodjunk 
össze. Türelmetlenül várom levelét. Egyenlőre ennyit és üdvözlöm.
Kedves ismeretlen barátom, Ön is mutassa be magát.
Durmus Irmaklioglu
Cím: 
A Milas-i bíróság hivatalsegédje
Mugla/Milas Törökország
 
 

 A NAGY-MEZŐ – ARANY-HEGY

Természetvédelmi Terület értékei

 A Keleti-Mecsek déli lábán Hosszúhetény         

és Pécsvárad között található ez a bota-

nikai és zoológiai szempontból is kiemel-

kedően értékes terület. Fennmaradását

annak köszönheti, hogy a meredek

domboldalaknak és száraz dombtetők-

nek vékony a termőrétege, sőt még

köves is a talaja, így nem voltak alkalma-

sak a mezőgazdasági művelésbe vonás-

hoz. Az itt működő termelőszövetkezet

a már korábbi hagyományoknak megfe-

lelően legelőként hasznosította e terü-

letet, aztán a termelőszövetkezet – és

egyben a legeltetés – megszűntével a

terület beerdősödése megindult… Mivel

a Nagy-mezőt a bánáti bazsarózsa nyílá-

sakor, május elején csodálatos piros sző-

nyegként díszíti a ritka növény, ezért az

1970-es években született egy társadal-

mi összefogás, aminek eredményeként a

felnövő cserjéket társadalmi munkában

irtották. Az igazság az, hogy a bánáti

bazsarózsa nem egy pusztai növény, és

a beerdősödés – a fekete kökörcsinnel,

leánykökörcsinnel vagy a kék atracél-

lal szemben – nem okoz akkora gon-

dot a fennmaradása számára, de akkor

elsődlegesen ennek a ritka és látványos

növénynek a megmaradásért végezték

ezt a beavatkozást (és ezzel más fajok-

nak is segítettek).

1980-as évektől a legértékesebb bazsa-

rózsa-állományt rejtő Nagy-mező helyi

védettségű terület volt. 1996-ban lett

országos védettségű a terület, kiegészít-

ve a Nagy-mező területét több, hasonló

értékes gyepekkel és melegkedvelő töl-

gyesekkel, valamint felhagyott mandulá-

sokkal, amik szintén sok értékes növény-

nek nyújtanak élőhelyet; így országosan

védetté nyilvánított terület 101 ha-os

kiterjedésű lett, ebből 28 ha fokozottan

védett. Nagyobb csoportok látogatása

esetén csak a területen átmenő földuta-

kon tartással szerencsés a védett terület

megtekintése, mert a tömegesen elő-

forduló védett növények taposási kárt

szenvednének. Minthogy még a begye-

pesedett régi utakon is előfordulnak

védett fajok, ezért szerencsésebb egyé-

nileg vagy kisebb csoportban felkeresni

a területet, de ekkor is nagy körültekin-

téssel tegyük, és az utakról, ösvényekről 

  ne térjünk le. Hosszúhetényhez tartozó

részei: Nagy-mező, Illés-hegy, Hideg-

hegy és a Nádasdi-hegy, ill. Pécsváradhoz

tartozik az Arany-hegy. Legmagasabb

pontja is csak 342 méter, majd a terület

fölött magasodik a Dél-Dunántúl legma-

gasabb csúcsát jelentő Zengő 682 méter-

rel – ez már a Kelet-Mecsek Tájvédelmi

Körzet nevezetes pontja, amelyről a

Madártávlat 2005/5. számában írtam.

Ma már ez a terület teljesen beéke-

lődött a körülötte lévő nagy, mezőgaz-

dasági művelés alatt álló táblák, hétvégi

házak, kis kertek, nagy szőlő- és gyü-

mölcsültetvények, valamint a Pécsvárad

határába eső Dombay-tó nevű üdülőöve-

zethez tartozó házak közé.

A természet e kis szigete a botanikai

felmérések szerint közel 400 növény-

fajt tartalmaz, közülük 39 védett és 1

fokozottan védett. Nagyon ritka állat-

fajoknak is védelmet nyújt ez a vidék,

amelyből néhányat bemutatok mostani

képzeletbeli sétánk során.

A tavasz már korán beköszönt a terü-

leten, mert a déli kitettségű lejtők, vagy a

köves talajú száraz gyepek hamar felme-

legednek, és megjelennek az első védett

növények. Közéjük tartozik a tavaszi

hérics, amiből több ezer tő van a terüle-

ten, és gyönyörű sárga foltokban viríta-

nak az erdőszéleken, tisztásokon és nyílt

gyepekben. Az Arany-hegy különösen

szép márciusban, mert a melegkedvelő

tölgyes alja kék szőnyeggel borított az

epergyöngyikék tömegétől, az erdő-

szélén levő gyepekben pedig a fekete

kökörcsinek virítanak. A fekete rigók és

vörösbegyek költéshez készülődnek, így

ilyenkor az éneküktől hangos a terület. A

meleg, széltől védett, napsütötte helye-

ken zöld gyíkok napoznak. Április első

felében újabb virággal találkozhatunk,

egy korai orchideafélénkkel, a bodza-

szagú ujjaskosborral, amiből szintén több

száz példány nyílik a területen (a szokvá-

nyos sárga színű mellett minden évben

láthatóak piros színváltozatú példányok

is). Ugyancsak áprilisban nyílik a terü-

leten a magyar zergevirág, egy meleg-

kedvelő tölgyes aljnövényzetében, több

száz példányban; e fészkesvirágzatú

növény sárga virágpompája felejthetetlen

élményt nyújt. Egy felhagyott mandulás ültetvényben nagy foltban agárkosborok nyílnak. Megjelennek a fecskék, és cikázva vadásznak a rétek felett, de megjönnek a búbosbankák is már ekkorra, és rovarok után kutatva szállnak le a földre, miközben jellegzetes hangjukkal a tavasz eljövetelét jelzik. A bokrosokban és erdőszéleken is nagy a sürgés-forgás, ahol a sordélyok és a citromsármányok is a költéshez készülődnek.

Április végén és május elején minden virágba borul. Kinyílnak az első bazsarózsatövek gyönyörű piros virágai, amelyek szárának magassága a fél métert is meghaladhatja, és egy virágának az átmérője 10-15 cm is lehet. Ez a növény méltán fokozottan védett növényünk, hiszen ez egy Kárpát-medencei bennszülött faj, amely világállományának nagy része a Nagy-mező – Arany-hegy Természetvédelmi Területen, a Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzetben és kisebb részeken nem védett területeken találhatók, vagyis a teljes hazai állomány itt van. Egy szál eszmei értéke 250 000 Ft.

Megjelennek az első virágzó tövei a kék atracélnak; ez a védett növény kevéssé ismert faj a természet iránt érdeklődők előtt. Van egy cincérfaj, amely csak ezzel a növénnyel képes együtt élni: ez az atracélcincér – tehát ha ez a növény kipusztulna a területről, akkor ez a fokozottan védett cincérfaj is kipusztulna a területről. Ez az alig 1 centiméteres bogár fekete alapszínű, és pici szürkés pamacsokban álló szőrcsomókkal díszített. Mai ismeretek szerint a fajnak a legközelebbi lelőhelye hazánkban a Tiszántúlon van. Az atracélcincér életéről annyit még érdemes megemlíteni, hogy csak ezzel a növénnyel táplálkozik, és április végén ill. májusban látható a növényen. A növény szárába rakja petéit, majd a kikelő lárvák abban rágnak járatokat, és télre a növény gyökerébe húzódnak le áttelelni. A bogár nagyon óvatos, így az ember közeledtére gyorsan elrepül vagy leveti magát a fű közé a tápnövényéről, rövid ideig halottnak teteti magát, majd gyorsan elbújik. Ezt a bogárfajt jómagam találtam meg a területen; korábbi adata Pécs környékéről volt ismert az 1930-as évekből, azóta nem látta senki.

Az erdőszegélyeken és melegkedvelő tölgyesek tisztásain nagyezerjófüvek, tarka nőszirmok és majomkosbokrok nyílnak. A mezők virágai között kardoslepkék, fecskefarkú lepkék, kis apollólepkék és boglárkalepke-fajok példányai röpködnek.

Ilyenkor nyílik a területen egy nem védett növény, a farkasalma, amely egyedüli tápnövénye, a farkasalmalepkének, amely az egyik legszebb hazai védett pillangónk. Ez a tápnövény egy felhagyott gyümölcsös eldugott sarkában található nagy foltban, és évente sok pillangónak és hernyójának ad élőhelyet.

Májusban az Illés-hegyen a nagy állományban megfigyelhetőpusztaiárvalányhaj tollas toklászai határozzák meg a hangulatát a tájnak. Beérett toklászait a szél messze szállíthatja, ennek köszönhetően néhány éve a Nagy-mezőn is meg jelent e növény. Tehát ha megfelelő helyre került a növény magja, ma is képes új területeket meghódítani, csak minthogy körülötte már beépített területek vagy mezőgazdaság által intenzíven művelt nagy táblák vannak, így nem képes ebből a kis maradványterületből kitörni… Itt tehát csak ez az élettere a fennmaradásához – egy sziget a természet számára, a civilizáció szorításában.

Május végén, június elején egy gyönyörű sárga virágú növény nyílik: a sárga len – és ezzel a lenek néhány fajának sorával már a nyárba érünk, mert egész nyáron látni lehet virágozni az árlevelű lent, a borzas lent és a nem védett, de nagy tömegben szép látványt nyújtó, kék színű hegyi lent. Közöttük a termetes fészkes, lilás-piros virágú hangyabogáncsok nyílnak. Ez a faj, szintén védett, és nevét onnan kapta, hogy a hangyák előszeretettel mászkálnak az édeskés nedvet kiválasztó virágzatán.

Nyár végén, ősz elején két védett faj virágzik a területen, a csillag őszirózsa, amelyből szép számmal van a területen, és az őszi füzértekercs, amely egy alig észrevehető orchideafaj. A füzértekercsből csak elvétve látni nyíló példányt, mert alig 10 cm magas szárán spirálisan elhelyezkedő fehér virágaival a fűben nehéz megtalálni.

A hideg idő közeledtével a területen áthúzódó távvezetéken előbb gyurgyalagok, majd később fecskék gyülekeznek, majd elindulnak vándorútjukra, hogy a telet melegebb égtájon töltsék. A rovarok a fák repedéseiben, az odvakban vagy a földben rejtőznek el, s így a békák és gyíkok is védelmet nyújtó üregeket keresnek.

Télen, csendes a táj. Ködbe burkolózik, zúzmara lepi a száraz füveket és a fákat, vad szél zörgeti meg a tölgyeken maradt száraz leveleket. Csak egy-egy egerészölyv ül az erdőszéli fákon, és lesi a védett terület melletti lucernást, hogy hátha feltűnik valahol egy pocok... Reménykedik, hogy szerencséje lesz és jól fog lakni, mi pedig, természetszerető emberek reménykedünk, hogy még sokáig csodálhatjuk e védett terület látványosságait.

Ez a néhány kiragadott példa is mutatja, hogy a természet mennyire érdekes és összetett; megőrzéséhez sose tudhatunk elég információt, mindig figyelve és az összefüggőségeket kutatva, a változásokat és hatásait dokumentálva kell dolgozni egy ilyen gazdag természetvédelmi terület értékeinek megóvásáért és fenntartásáért, a jövendő nemzedékek számára. Sosem szabad egyetlen fajt kiragadni, mert a természetes élőhelyeken egy kialakult közösség él, mindig kölcsönhatásban egymással, és ezeket a folyamatokat kell tisztázni, hogy a célként kitűzött természetközeli állapot fennmaradását szolgálni tudjuk.

A terület kezelője, a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság végeztet cserjeirtásokat a saját tulajdonában levő területein (a pénzügyi lehetőségei keretében), így remélhetőleg a gyepek, bokrosok, erdőszegélyek, tisztások és zárt melegkedvelő tölgyesek mozaikossága és aránya az itt élő minden faj számára biztosítja a jövőben is a fennmaradást.

Tóth István Zsolt