Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Észak-Amerika; Yellowstone és Préri Nemzeti Park

 Észak-Amerika 2 nemzeti parkja a Yellowstone és a Préri Nemzeti Park gazdag élővilágot és tájképet őriz.

Yellowstone Nemzeti Park 

A 7992 km2-es nemzeti park az Amerikai Egyesült Államokban Wyoming állam területén, a Sziklás hegységben terül el. A világ első természetvédelmi területe volt, amelyet még 1872-ben nyilvánítottak védetté. Indoklásul a rendkívül gazdag állatvilág és a természeti szépségekben és képződményekben bővelkedő vidék szolgált. A terület vulkáni eredetű és a kései vulkanizmus utóműködések formájában ma is hat és alakítja a felszínt. A viszonylag puha riolitba meredek falu kanyont alakított ki a Yellowstone folyó. A 200 m-es falak mentén, mint hatalmas gyertyák állnak sorba a kipreparálódott hidrokvarcit oszlopok, amelyeknek tetején háborítatlanul fészkelnek a halászsasok (Pandion haliaaetus). A vulkáni üveg, az obszidián, egész bércet alkot - Obsidian Cliff - amelyet hosszú évszázadokon keresztül használtak az indiánok fegyverek és eszközök készítésére. Az utóvulkanizmus eredményeként 10 ezernél is több gejzír, melegforrás és sárvulkán található a Nemzeti Parkban. Ezek járatai egy idő után eltömődnek, és megszűnnek, majd máshol újra keletkeznek. Működésük eredményei a csodálatos gejzírit kúpok és a melegforrások mésztufa-gát rendszerei. Egyik leghíresebb gejzírje az Öreg Hűséges, amely 80 éve 65 percenként, szabályosan löki 5 emelet magasságba a forró gőzt és vizet.

Állatvilága is közismerten híres. A turistákhoz hozzászokott, kolduló feketemedvéik (Ursus americanus) már szinte szimbólumai a területnek. Számuk a védelem következtében szépen nőtt. Mellettük az óriási termetű grizzly (Ursus arctos) is gyakran szem elé kerül, bár számuk korántsem olyan nagy, mint az előbbieké. A park egyik különleges értéke a mintegy 1200 példányú bölény (Bison bison) állomány, amelyet sikerült megmenteni a korábbi mészárlásoktól. Ezek és a többi növényevő állat a zord telet a melegforrások környékén töltik, ahol még találnak némi legelni valót. A vapíti (Cervus canadensis), az amerikaiak gímszarvasa már túlszaporodott és állományukat mesterségesen kellett csökkenteni. A féltett villászergék (Antilocarpa americana) és havasi kecske(Oreamnos americanus) csapatai is biztos menedéket találtak itt és szépen szaporodnak. A növényevők állományszabályozását és selejtezését végzik a medvék mellett a terület védett pumái (Felis concolor) és farkasai (Canis lupus), amelyeknek minden példányára gondosan ügyelnek.

 

 

 

Préri Nemzeti Park

 

A préri, mint földrajzi és botanikai jelenség, az Észak-amerikai kontinens egyik jellegzetes területe. A Préri-tábla keletről nyugat felé haladva fokozatosan emelkedik a Sziklás Hegység irányába oly annyira, hogy az 1000 m magasságot is meghaladja. Táblás szerkezete ellenére nem tökéletes síkság, mert a pleisztocéni jégtakaró, majd pedig az olvadó vizek 200-300 méteres vízmosásokat, medreket, mélyedéseket eredményeztek. Időjárása szélsőséges. A rendkívül hideg tél és a meleg nyár jellemzi. A Sziklás Hegység szélárnyékában fekszik, ezért a csapadéka csak 300 mm. A 130 ezer hektáros nemzeti parkot a kanadaiak hozták létre a rövid füvű prérin, közvetlenül az USA határán. A hajdani gazdag állatvilág és növényzet szerény maradékát szeretnék megmenteni, illetve visszatelepítésekkel a természet közeli állapotot létrehozni. Gyepének zömét az alacsony kékfű és egy helyi árvalányhaj adja. Köztük virágos kétszikűek tenyésznek, amelyek különösen tavasszal borítják virágpompába a rövid füvű prérit. A domboldalakon törpe vadrózsa és törpe boróka dacol a hideg északi szelekkel. A terület általában júliusra kiszárad. Állatvilága hajdan oly gazdag volt, hogy az afrikai szavannák bőségét idézte. Ma nyoma sincs ennek. A villás zerge (Antilocarpa americana) - noha erősen irtották - megmaradt és most szépen szaporodik. A bölény (Bison bison) azonban teljesen kiveszett és csak a visszatelepítés után jelent meg. A prérikutyák (Cynomys socialis), ezek a 40 cm-es kis rágcsálók, amelyek kisebb-nagyobb kolóniákban élnek, csupán egyetlen telepben maradtak meg és csak a gondos védelem őrizheti meg az utókornak. Földalatti járataikban békés együttélésben vannak a félelmetes csörgőkígyóval (Crotalus horridus) és az üregi bagollyal (Speotyto cunicularia). A terület kisebb állatainak állományszabályozását a ragadozók, elsősorban a prérifarkas (Canis latrans), az ölyvek (Buteo jamaicensis) és a számban igen megfogyatkozott sasok végzik. Jól elszaporodott madara a területnek az 1908-ban, Magyarországról betelepített fogoly(Perdix perdix), amely a kipusztított fajdok helyét foglalta el az életközösségben. A préri gyengén hullámos felszínéből helyenként hatalmas sziklatömbök állnak ki, amelyeket a hajdani jégtakaró szállított ide, és ezért vándorköveknek nevezik őket. Felületüket simára csiszolták az évszázadokon keresztül hozzá dörgölődő bölények tömegei. Remélhető, hogy a régóta elárvult kőtömbök a nemzeti park létrehozása következtében újra visszanyerik ezt a szerepüket, mindnyájunk és a bölények örömére is.

 

Forrás: http://www.nyf.hu