Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ázsia; Fudzsi és Góbi Nemzeti Park

 Ismét két nemzeti parkot a Fudzsi-Hakona-Izi és a Góbi Nemzeti parkot mutatom be, ezúttal Ázsiában.

Fudzsi-Hakona-Izi Nemzeti Park

Japán legközismertebb nemzeti parkja, hiszen a világon mindenütt ismert szent hegyet a 3776 méter magas vulkánt, a Fudzsit is magába foglalja. Japán legmagasabb hegyének számos kitörését tartják számon. Az 1707-es például 27 ezer ember életét követelte meg. A japánok azonban szeretve tisztelik ezt a hóhatár fölé emelkedő hegyóriást és a turista csoportok szinte folyamatosan haladnak fel-le a kijelölt útvonalon. A hegy körül 5 festői szépségű tó és mintegy 50 vulkánikus gázfeltörés - ún. fumarola - alakult ki. A növényvilága változatos. Alul a bükköt és juhart, felfelé haladva a japán vörösfenyőt (Larix kaempferi), majd a jegenyefenyőt találjuk. Lábánál csodálatosak Japán nemzeti fái, a cseresznyék (Prunus serrulata), és a gyönyörű virágú azáleák.

A Hakone hegy növényzete eltér a Fudzsiétól. Itt az előbbiek mellett a japán cédrus, az eperfa, sőt a bambusz (Phyllostachys pubescens) is megtalálható. A nemzeti park lenyúlik egészen a tenger partra és magába foglalja az Ízi félszigetet, valamint a Hét-szigetet. Itt alacsonyabb terület lévén a feketefenyő, kamélia (Camelia japonica), és az örökzöld tölgy (Quercus dentata) is szépen díszlik.

Emlős állatvilága nem túl gazdag, de a szika szarvas (Cervus nippon), japán makákó (Lyssodes fuscata), vaddisznó (Sus crofa), japán erdei pele előfordul. A terület tulajdonképpen a madarak paradicsoma, ugyanis a megfigyelt 179 faj közül 116 fészkel is a nemzeti parkban. Nevezetesebbek: a japán csuszka, törpe harkály, japán fülemüle, japán zöldgalamb. A tengerparti részen a mandarinrécék (Aix galericulata)mellett számos tengeri madárban gyönyörködhet a látogató.

 

Góbi Nemzeti Park

 

Négy millió hektárjával a világ legnagyobb védett területe, amelyet a mongolok a Góbi sivatag déli részén alakítottak ki, közvetlenül a kínai határ mentén. Az óriási területen alig él ember és csak itt-ott lehet találni egy-egy jurtát. Arculata rendkívül változatos. Füves puszták, lefolyástalan sós tavak, hegyek és kősivatagok váltogatják egymást. Klímája igen szélsőséges, erős a hőmérséklet napi ingása. Csapadéka mindössze 50 mm évente. Ez indokolja azt a szárazságtűrő vegetációt, amely itt megfigyelhető. Legjellegzetesebb növénye a szakszaul (Haloxilon ammodendron), amely az egyetlen tüzelő szerzési lehetőséget is jelenti. Az itteni növények mélyen gyökereznek és az éjszakai harmatot is hasznosítják. 

A füves pusztán rengeteg egyenesszárnyú rovar - sáska és szöcske - él. Igazi értékeit azonban az emlősök jelentik. A két pupú vadteve (Camelus bactrianus), amelyből már alig található, a sárgás színű félszamár, a kulán(Equus hemionus), amelyből a múlt században ezres csapatok legeltek a Góbiban,  ma alig van. A Przewalski-ló (Equus przewalskii), amelyből egy kisebb csapatot Kaszab Zoltán akadémikus látott utoljára és ma főleg állatkertekben tartják és próbálják megmenteni. A fekete farkú gazella(Procapra gutturosa), amely a mértéktelen vadászat ellenére még szép számmal megfigyelhető. A góbi-medve, bennszülött különlegesség és csak a védelemnek köszönhető, hogy számuk gyarapodásnak indult. Számos helyen az üregi nyúl (Oryctolagus cuniculus) és a mormota (Marmota bobak) is előkerül, amelyeknek kotorékában találnak megfelelő fészkelő helyre a sóstavak vörös (Tardona ferruginea) és bütykös ásólúdjai(Tardona tardona).

A hegyekben vadkecskék és vadjuhok élnek, amelyeket kívánatos trófeájuk miatt erősen vadásztak. Ma ezek is háborítatlan nyugalmat élveznek a nemzeti park védelmében. Állományukat csupán egy különlegesen féltett és pusztulásnak indult ragadozó, a hó párduc (Uncia uncia) vámolja meg, amely azonban nem jelent veszélyt e fajok számára csupán a természetes kiválogatódást biztosítja.

Különleges nevezetessége a nemzeti parknak, hogy a világ leghíresebb és legnagyobb dinoszaurusz kövület lelőhelyeit is magába foglalja, ahol rendszeres ásatás és kutatás folyik.

 

Forrás: http://www.nyf.hu